Karsai Mihály honlapja

1988. agusztus  Gross Glockner túra

Fényképek a PICASSA képtárban
Válogatás: Molnár Jenő, Sipos József, Karsai Mihály fotóiból.

Két személyautóval indultunk a magashegyi túrára.
Sipos József, Siposné Matuska Klári,
Molnár Jenő, Molnárné Dombi Ildikó,
Novák Mátyás, Török Pál,
Molnár Klári és Karsai Mihály alkotta a csapatot.

Gráci és Klaáenfurti városnézés közben a hegyi felszerelésünket is bővítettük. Én egy jégcsákányt vettem a Dura Lajostól származó hágóvasak mellé. Délután a Glockner út leküzdése után érkeztünk meg a több szintes Ferenc József pakolóházhoz (2362m).
A hátizsákok összepakolása után a 702-as számú Gamsgruden turistaúton elindultunk a Hofmanns Hütte érintésével a sziklagerincen álló Oberwalder Hütte (2969m) felé, amelyet  minden irányból gleccserek vesznek körül. Első téli alpesi élményünk a Südl Bockkar gleccseren való felmenetel volt, ahol elő kellett vennünk a hágóvasakat, jégcsákányokat, és kötél biztosítással (nem volt mindenkinek hágóvasa) jutottunk el a turistaházhoz.
A turistaházban kedvesen fogadtak, megkaptuk a 60 Schillinges olcsó, priccses szálláshelyet és az étteremben Török Palival, legalább mi ketten (1-1 korsóval) jókat söröztünk.
Bemelegítő túra a tiszta hó és jégcsúcsra a Johannis Bergre (3460m) vezetett, ügyesen átugrálva a sötétebb, spaltnit takaró havas részeket. A csúcsról visszafelé egy majdnem vízszintes gleccser szakaszon sikerült kimentenünk egy holland házaspár hölgy tagját, aki egy splatniba (gleccser hasadékba) szakadt. Ők szerencsére össze voltak kötéllel kötve, így csak 5-6 m mélyről kellett a hölgyet saját kötelünkkel felhúzni. A turistaháztól egy km-re beláttuk, hogy mennyire fontos a kötél biztosítás így az utolsó szakaszt már mink is biztosítva tettük meg.

Irány a Gross Glockner.
Térkép: Gross Glockner turista térképe

Molnárné Dombi Ildikó terhesen és Molnár Klári nem vállalták a hegymászó utat, így Ők maradtak a szálláshelyünk őrzői.  A szálláshely választásával egy kicsit próbára tettük magunkat, mert előbb vissza kellett jönnünk a Hofmanns Hüttéhez (2442m), mert csak itt tudtuk jelölt turistaúton keresztezni az elég töredezett felszínű, Pasterseen gleccsert. A közel egy méter széles hasadékokat hosszan föl-le kerülgetve és átugrálva végül átjutottunk a völgy túloldali szikláihoz. Innen a 740-es számú Hofmanns turistautat követtük a sziklákon, majd a meredek Hoffmans gleccseren az Erzherzog– Johann Hüttéig (3454m). A fizikailag igen megerőltető meredek és mélyhavas gleccseren a kijelölt nyomot egy-egy beszakadás helyén nagy ívben kikerülve, valamennyien kötélbe kötve haladtunk felfelé. Teljesen kimerülve érkeztem a turistaházhoz, ahol legalább fél órát kellett várnom, hogy legalább a sörömet meg tudjam inni.
A Erzherzog-Johann Hüttében a szálláshelyeinket telefonon előre lefoglaltuk, mégis egy kicsit fagyosan fogadtak minket, mert előttünk egy budapesti neves hegymászó csoport csak 20 Schillinges szálásdíjat volt hajlandó fizetni. Egy kicsit oldódott a hangulat amikor kijelentettük, hogy semmi közünk a budapesti csoporthoz és természetesen a 60 Schillinges szállásíjat szívesen kifizetjük.

Csúcsmászás:
Kis elégtételt jelentett, hogy másnap a Klein-Glockner alól, a sziklás szakasz kezdetétől a neves (és nagyképű) budapesti hegymászó csoport visszafordult. Indulásunkat lassította, hogy a hegyi mentők helikopteren egy szív-infarktus gyanús osztrák turistát a leszállítottak. A havas, jeges szakasz elhagyva a jégcsákányokat és a hágóvasakat hátra hagyva, egy könnyű I – II. mászóúton (de az előttünk haladó mászópartik miatt nagyon lassan)  jutottunk a Klein Glockner csúcsra (3770m). Novák Matyi a csúcsforgalmat megúnva a hatos kötélpartiból kiszállt és biztosítás nélkül (szerintem kicsit felelőtlenül) mindenkit megelőzve felszaladt a Klein Glocknerre, majd a Gross Glocknerre is, majd visszajött elénk az elő csúcsra.  Csapatunk itt megfeleződött, Síposné Klárika a kislányaira gondolva lebeszélte a férjét és Molnár Jenőt is a tovább menetről. Novák Matyi mostmár kötélbe kötve felkísért minket a híres Scharte-n (lábnyomokkal kitaposott, mintegy 20 cm széles 6 m hosszú jégélen , amelyről mindkét oldalon 500 és 1200 m mélységű jégcsuzdák vezetnek  le) keresztül a Gross Glockner főcsúcsra (3798m).

A kettő órás kalauzidő helyett több mint hat óra alatt értünk fel a csúcsra, így visszafelé egyre jobban kellett sietnünk, mert az éjszakát már az Oberwalder Hüttében szerettük volna tölteni. Lefelé szerencsére tudtuk a kalauzidőt tartani, így este nyolc óra körül egy kis rövidítést közbeiktatva (az Oberwalder Hütte alatti Déli  sziklagerincet elérve) rátaláltunk a házunkra és a két táborlakóra is.

Következő napot pihenéssel és kristályok gyűjtésével töltöttük. A turistaháztól Délre a sziklás gerincen alatt sikerült hegyi kristályokat találni. A közelben katonák gyakorolták a jégfalon mászást nem teljes sikerrel, mert a mentő helikoptert is ki kellett hívni egy kiskatona sérüléséhez. A szomorú hangulatot egy kicsit oldotta, ahogy a kőgyűjtő csapatunk lobogó vegyvédelmi köpenyben előkerültünk a gerinc mögül.

Élményekkel gazdagodva tértünk vissza a gépkocsikhoz, majd Heiligenblut alpesi városka szépségeit csodáltuk meg és elköszöntünk a Glocknertől.

Egy kis kerülővel felkerestük Lienz városkát, majd a Dráva völgyében Feistritz majd következő nap a Wörthi tó érintésével Grác környékén vadkempingeztünk. Végül a tervezettnél egy kicsit hamarabb értünk haza Békéscsabára.