1993. július Olperer magashegyi túra
1993. július 27 – augusztus 3. Bernina helyett, Olperer magashegyi túra.
A Keleti Alpok legmagasabb csúcsára, a Piz. Bernina-csúcsra (4049m) tervezett magashegyi túrát úgy állítottuk össze, hogy felkészülésként Ausztriában a Zillertali Alpokban menet közben megmásszuk az Olperer-csúcsot (3476m) is.
Utazás két személygépkocsival, szállás sátrakban.
Résztvevők:
Dr. Jakucs László, Jakucsné Csikász Györgyi,
Sipos József, Siposné Matuska Klári.
Keserű Lajos, Molnár Jenő,
Karsai Mihály
Indulási napon Békéscsabáról, Bécs kikerülésével az A2-es autópályán Rosenheimen keresztül kora délután megérkeztünk a Zillertáli-Alpokba, Mayrhofen után Hitertuxba.
Kedvező sátorhelyet keresve a Tuxertali völgyben két faluval lejjebb Madseitben találtunk egy családi házat, ahol 80 ATS áron a ház mellett sátrazhattunk és a fürdőszobát, konyhát használhattuk.
Térkép: Hintertux-gleccser térképe
Az egy naposra tervezett Olperer-csúcs megmászása négy napot igényelt. Első nap az erős köd és havazás miatt a Hintertuxi-gleccseren csak a gerincen lévő turistaházig jutottunk. A korláton lévő jégcsapok és a teljesen behavazott ház miatt úgy tűnt, hogy erre fél év óta senki sem járhatott. Az új tájolóm miatt kisebb navigációs hibával, 180 fokkal eltérő irányban indultunk lefelé a hegyről, amit azárt sikerült korrigálni.
Másnap ismét zuhogó esőben kikelve a sátrakból úgy döntöttünk, inkább a sízéssel próbálkozunk, hátha nagyobb sikerük lesz. A Gefrorene-Wand (3250m) csúcsáról a Tuxer_Frnerhausig (2660m) lenyúló gleccseren nyáron is működtek a felvonók, a sízést egy kicsit a köd nehezítette.
Harmadik napon végre ragyogó napsütésben hamar elértük a hágóban álló turistaházat, de nagy sietségünkben a házat kikerülve egyenesen a laposabbnak tűnő déli gerincet vettük célba. A palás és rossz rétegződésű sziklákon egyre bizonytalanabbul haladtunk, nem találtunk biztosítási lehetőséget sem, így visszafordultunk. A turistaház éttermében egy egész falat betöltő térképen rátaláltunk a csúcsra vezető normál utat, amelyik az északi meredkebb gerincen vezet. Tehát a kocsma kihagyása miatt egy napot sikerült elvesztegetnünk.
Végre a negyedik napon Sipos Józsiékat kivéve sílécen, egészen gyorsan sikerült eljutnunk az északi sziklás gerinc kezdetéig, ahol a fölösleges holmikat (sílécet, síbakancsot) hátrahagyva egy kitett sziklás gerincélen II. nehézségű biztosítást igényó mászóúton végre feljutottunk az Olpererre.
A visszaúton Sipos Józsival és Klárival szolidaritást vállalva (Ők nem szeretnek sízni) Keserű Lajossal az északi gerinc alól gyalog jöttünk vissza a kabinos felvonó épületéig, de addig, délután hatra a felvonó már nem üzemelt. Egy nagyon látványos szurdokvölgyben síléccel a hátunkon sikerült sötétedésig legyalogolnunk a Hintertuxi parkolóig, majd kocsival a sátrakig.
Mire végre elindulhattunk volna a Bernina felé az időjárás ismét teljesen elromlott. Több telefonálás után megtudtuk, hogy egész Európát egy ciklon felhőzete fedi le, így a meteorológiai körülmények és az Olpereren bemutatott gyakorlatlanságuk miatt úgy döntöttünk hogy kihagyjuk a Keleti Alpok legközelebbi 4000 m-es csúcsának a megmászását.
Egyik kocsival kirándulás képen elutaztunk St. Moritzba az Olperer lábához, hogy legalább alulról le tudjuk fényképezni.
Jakucs Laciék közben az Ötz-tali Alpokban tettek egynapos kirándulást.
A túra befejezéseként, az egész heti sátrazás után Szendi Istvánt Münchenben felkerestük, egy jó fürdés és alvás reményében. Miután Pista értesült az örömhírről, hogy az eddigi vendégei mellé még mi nyolcan is csatlakozunk, úgy döntött hogy a kétszobás lakásból inkább Ő fog kiköltözni és a lakáskulcsot hátra hagyva Magyarországra jött.